Friss hírként érkezett, hogy nem lesz BKV sztrájk.

Itt most rögtön egy kitérő, hogy amennyiben a nemzetközi befektetési kedvet valamennyire meghatározza, hogy mekkora lesz a gazdasági növekedés (csökkenés) akkor elég felelőtlen dolog ez a sztrájkolgatás, csak abban gondolkodva, hogy mondjuk 1 munkaóra budapesten az durván 0.01%-a az éves GDP termelésnek. (és konzervatívan becsültem)

Az index erről tudósító cikke így ír : "Miután szerdai ülésén a kormány a BKV 40 milliárd forintos támogatásáról döntött, rendeződött a cég helyzete, ezzel okafogyottá vált a munkabeszüntetés."

Miért is, most ezzel mi oldódott meg?

Mostantól nyereséges lesz a BKV? Vagy mostantól minden esetben ad a kormány majd plusz 40 milliárdot? Csak hangosan kell majd sírni? Valójában sikerült kunyizni egy zsepit, egy kiadós megfázás közepén.

A Deficit

Egy definíció szerint, deficitnek nevezzük azt az állapotot, ahol a követeléseket meghaladják a kötelezettségek, a bevételeket a költségek, az exportot az import vagy a jövedelmet a kiadás. Elég gyenge definíció, de megérthető, amikor több a minusz mint a plussz, akkor az egyenleget nem minusznak hanem deficitnek hívják. Tiszta sor.

Például amikor arról beszélnek, hogy a BKV veszteséges, akkor valójában arra gondolnak, hogy deficites, úgy is lehetne hívni. Amikor állam bácsi odaad négy talicska pénzt, akkor például nagyon érdekes, hogy mire adja oda. Ha arra, hogy a dolgozók több pénzt kapjanak, akkor a legrosszabb a helyzet. Ha semmi nem változik, de a dolgozók bérét megemelik, akkor jövőre még nagyobb veszteséget fog elkönyvelni a cég. Az ilyen veszteségességet úgy hívják, hogy struktúrális deficit, a közgazdaságtan normálisabbik fele nem is nagyon ismeri államháztartáson kívül, hisz ez csődöt jelent. Ez a hiány, vagy veszteségesség a gazdálkodó szervezet struktúrájából adódik, azok a költségei, melyek minden esetben felmerülnek (munkabér, anyagköltség, stb...) és azok a bevételei amelyek befolynak, úgy épülnek fel, hogy minden esetben veszteségesen termel a vállalat. Van még ilyen idehaza, legalább kettő, ha az államot is ide számolom. A másik meg éppen szintén index címlapon van, mert sztrájkol. Milyen kicsi a világ.

Ha azt a pénzt, amit az állam ad, arra használják, hogy racionalizáljanak, akár úgy, hogy ebből végkielégítik a kirúgott dolgozót, akár úgy, hogy modernizálják a járműparkot, átalakítják a járatokat, zónázzák budapestet, elektronikus beléptetőket alkalmaznak, stb, akkor az javíthat a költségoldalon, tehát csökkentené a veszteségességet. Ha mondjuk a BKV hitelt venne fel, akkor azt teljesen jogosan nem számítanánk bele az aktuális éves veszteségébe, vagy a nyereségébe, maximum a törlesztőrészletet, hisz az épül csak be mindannapi gazdasági tevékenységébe, de ettő még nem mindegy, hogy mire költi. És jellemzően a bankok ezt elég alaposan körül is szokták járni, és utána ellenőrizni.

Ez a különbség a strukturális és ciklikus, vagy eseti deficit között. Az elsőben egy rossz rendszer van, rossz struktúra, a második esetben egy esetleges beruházás, vagy valami nem előre látható veszteség.

Az állam nyelvére lefordítva. Amikor jön egy árvíz, akkor az valójában nem akkora probléma a költségvetésnek, hisz nem egy olyan dolog, ami bépül a struktúrájába, nem kell rá számítani, hogy minden évben árvíz lesz. Ugyanakkor abban a pillanatban, hogy a belvízelvezető rendszer elkezd szétesni az ostoba telektörvény miatt, akkor már lehet arra számítani, hogy minden évben bizonyos összeget ki kell adni az amúgy pofátlanul hangos gazdáknak, vagy ami érthetőbb valamilyen lépéseket kell tenni kárenyhítés címen az elárasztott lakott területeken, illetve védeni a még nem elárasztott területeket. Mikor kapunk egy kamionnyi pénzt az IMF-től, akkor ugyanaz a döntés, mint ami a BKV esetében. Fel lehet használni úgy, hogy tovább ássuk a költségvetés kiadási és bevételi oldala közötti árkot, azzal például, hogy bérfejlesztésekre, vagy jóléti intézkedéseket finanszírozunk belőle, de mint azt a BKV esetében láttuk, az csak tovább ront a helyzeten. A másik eset, hogy beruházásokat indítunk, és nem a mutyizós-lenyúlós fajtából, hanem tényleges értelmes beruházásokat, és úgy hangoljuk hozzá a törvénykezést, hogy az segítse a beruházásaink hatását végigfutni a gazdaságon.

Az államadósság, mint a folyamatos hiány eredője, sem mindegy hogy milyen hiányból származik. Nem megtermelt értékből finanszírozott lakástámogatási rendszerből, vagy kutatási-fejlesztési központból. Érdemes néha ilyen szemmel nézni dolgokra, persze ha nem a mi lakáshitelünkről van szó.

A BKV esete, és az index híre bizonyos szempontból helyes, és pont ezért szomorú is. A Cég helyzete rendeződött, sikerült a szarul működő alulfinanszírozottat, szarul működő finanszírozottá tenni. Csak az baj, hogy nem akarok tapsolni.