A közgazdaságtan nem egyszerű. Valójában nagyon sok egyszerű összefüggés alkotja, amelyek közötti kapcsolatot azonban nem mindig lehet egyértelműen kimutatni, vagy ténylegesen nincs is, vagy minimális a kapcsolat két dolog között, mert más ok áll a háttérben.

Beszéljünk kicsit az MNB szerepéről.

A Magyar Nemzeti Banknak a végső, vagy úgymond folyamatos célja a Forint vásárlóerejének megtartása, avagy az infláció megfékezése.

Miért fontos az infláció megfékezése?

A közgazdaságtan kétfajta bért különböztet meg: a nominálbért, és a reálbért. Vegyük a nominálbért. A nominálbér az, hogy én keresek mondjuk 100 ezer Forintot. Ez egy nominális, azaz pénzben kifejezett bér. A reálbér, az az a valódi árumennyiség, amelyet ezen a pénzen meg tudok venni.

Vegyünk például egy nagyon leegyszerűsített példát. Tegyük fel, hogy 100 ezer Forintot keresek, és csak kenyeret (vagy bármilyen tetszőleges jószágkosarat, mondjuk mindennap egy menüt egy kajáldában) veszek rajta egy hónapon keresztül. Tegyük fel, hogy minden hónap 30 napos, és hogy a menü 3.333 Ft-ba kerül minden nap, így a 100 ezer Forintot elköltöm teljesen egy hónap alatt. Az infláció, vagy (általános, vagy „aggregált”) áremelkedés hatására felmegy mondjuk a menü ára 3.500 Ft-ra. Ez durván 5%-os infláció. Ekkor, ha a bérem nem emelkedik szintén 5%-ot, akkor a reálbérem csökken, mivel kevesebb menüt tudok megvenni rajta egy hónapban.

Beszéltünk korábban már egy olyan dologról, hogy alapvetően kétféleképpen jut az ember jövedelemhez. Az egyik fajta jövedelem az, amiről fent beszéltünk, vagyis a munkának az értéke, vagyis az, hogy én azért a 100 ezer Forintért megdolgozom, mondjuk pék vagyok. Továbbá van még egy fajta jövedelem, és ez a tőkéből származó jövedelem. Pl. nem költök el minden hónapban 100 ezer forintot a jövedelmemből, hanem havonta 10 ezer Forintot félreteszek, és pl. állampapírba fektetem, mert az "kockázatmentes" befektetés. Legyen mondjuk az állampapírokra járó kamat 6%. Ezt ugye alapvetően az MNB szabályozza, vagyis hogy mekkora kamatot kapok az államkötvények után. Ugye ha ezt jó sokáig csinálom, akkor elég sokat felhalmozhatok, pl. egy évben 120 ezer Ft-ot, ami után a következő évben továbbra is 6%-os kamattal számolva kapok 7.200 Ft-ot egy évben, ami egy tőkejövedelem. (Kamatos kamattal, és az évközbeni folyamatos befektetéssel most nem számolok, az egyszerűség kedvéért.) Ha a kamatokat hozzácsapjuk folyamatosan az egészhez (vagyis újratőkésítjük), és mellé még teszünk félre folyamatosan, egy idő után szép summára tehetünk szert.

Vegyük most tehát Janit, és Bélát. Janinak sok tőkéje van, de mellette azért dolgozik is. Van mondjuk 1 M Ft tőkéje állampapírban adott időpontban, valamint keres 100 ezer Forintot. Bélának nincs tőkéje, viszont ő is 100 ezer Forintot keres havonta. Tegyük fel továbbá, hogy egyikőjük munkája között sincs semmilyen különbség, tehát a bérük azonosan mozog minden körülmények között. Tehát 200X. Január elsején elkezdenek mind a ketten dolgozni, Janinak azonban a tőkéje állampapírban fekszik, illetve január elsejével befektette. És ekkor jön az infláció. Tegyük fel, hogy az infláció 5%, az állampapírok után kapott kamat pedig 6%, viszont a nominálbérek 4%-al változnak csak, és az is csak év végén. Ekkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy ugyanolyan időszakra számított nominálbér emelkedéssel számolva, mint az infláció (tehát január elsejétől folyamatosan emelkednek az árak is, és folyamatosan emelkedik a bér is) Béla éves tényleges jövedelme 1.200.000/1,05*1,04 = 1.188.571 Ftoketten dolgozni, Janinak azonban a tőkéje állampapírban fekszik, illetve január elsejével befés mhogy én azért a 100 ezer Forintért megf. Ezzel szemben mi történt Janival. Vajon az ő jövedelme is ugyanennyi? Igen, a munkából származó jövedelme ugyanennyi, csakhogy neki ehhez még hozzájön 1.000.000*0,06=60.0000 Ft. Azaz Jani jövedelme éves szinten összesen: 1.188.571+60.000= 1.248.571 Ft.

Hány %-a akkor Béla reáljövedelme az éves nominális béréhez viszonyítva? 99,05%. Ne feledjük, mindezt úgy, hogy a nominális béremelkedés majdnem teljesen követte az inflációt, csak 1%-al maradt el tőle, ami azért valljuk be, nem mindig van így.

Ezzel szemben Jani éves jövedelme 104,05%-a a nominális bérének.

Minderről azért mi tudjuk, hogy egyrészt nem annyira egyszerű ez a dolog, bár nagy vonalakban ez ténylegesen így van, másrészt azért valljuk be, nem mindenkinek követi a bére az inflációt, akár csak 1%-ponttal lemaradva sem.

Összegezve tehát az infláció azért káros, mert növeli az ún. „jövedelmi ollót” a tőkés, és a kizárólag munkából élő társadalmi rétegek között, ezáltal növeli a jövedelmek KONCENTRÁCIÓJÁT. Magyarán, a gazdag még gazdagabb lesz, a szegény pedig még szegényebb. Ahogy Jézus is mondta egyszer: "Akinek van, annak még adnak hozzá, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van”. (Az idézet nem pontos).

Oké, azt hiszem az infláció témáját túltárgyaltuk. Akkor most következzen az, hogy hogyan szabályozza a jegybank ezt az egészet.

Ugye jegybanki alapkamatról már mindenki hallott? Ez egy irányadó kamatláb, pl. ez alapján határozzák meg azt, hogy az államkötvények után egy befektető hány % kamatot kap.

Ahhoz, hogy ez is kerek egész legyen, muszáj vagyok pár szót szólni az állampapírokról, mint az államot finanszírozó kötvényekről, valamint muszáj vagyok szólni az ún. „opportunity cost”-ról, ami egy közgazdaságtani fogalom, és sajnos lefordíthatatlan, szabad fordításban talán annyit jelent, hogy a „lehetőség költsége”.

Mint azt már bizonyára tudjuk, az állam költségvetéssel rendelkezik, olyan, mint a háztartás. Rendelkezik bevételekkel, és kiadásokkal. Finanszírozni az államot két dolog miatt szükséges. Egyrészt, nem biztos, hogy a bevételek ugyanakkor folynak be, mint ahogy a kiadások felmerülnek. Pl. ugye nagyon sok bevétel adókból származik, amiknek különböző bevallási és befizetési határideje van. Ezen kívül az államnak sok egyösszegű kifizetést kell eszközölnie, olykor nagy tételben is. Erről többet nem kell mondanom, mindenkinek van fogalma arról, hogy milyen az, amikor tudod, hogy pl. a jövő hónapban egy nagyobb összeghez jutsz (bevételhez), a pénz azonban most kell, ezért kölcsönt veszel fel.

A másik dolog, az a költségvetési hiány fogalmához kapcsolódik. Ez szintén egy nagyon egyszerű dolog, nevezetesen az, amikor több az állam kiadása, mint a bevétele. Ez növeli az államadósságot.

Mi az az "opportunity cost", avagy, a gagyi fordításomban a "lehetőség költsége"?

Ezt szintén egy nagyon egyszerű példával fogom tudni illusztrálni: vegyük Pétert, akinek van némi befektetni való tőkéje. Péter azon vacilál, hogy vajon ő ezt egy új üzletbe fektesse bele, vagy pedig tegye be mondjuk biztonságos államkötvénybe. Tegyük fel, hogy 10 M Ft-ot akar befektetni, és kiszámolják neki okos emberek, hogy ezen az üzleten, az elkövetkező években évente mintegy 8%-os nyereséget fog tudni elkönyvelni, persze ez KOCKÁZATTAL is jár, hiszen nem biztos, hogy az üzlet bejön. Mindemellett maradjunk a "szokványos", 6%-os alapkamatnál, ami az állampapírokra jár. Péter mérlegel, és azt mondja (tegyük fel, hogy jelenleg a kockázati faktorral korrigálva mondjuk a legrosszabb esetben is 6%-os nyereséget realizálhat az üzleten), hogy figyelembe véve a kockázatokat, és azt, hogy az üzleten nagyobb nyereséget realizál, mint azon, hogy beteszi a pénzét állampapírba, ezért a befektetés mellett dönt.

Azt hiszem ezt sem kell tovább ragoznom. Szerintetek Péter hogy döntene ugyanilyen üzleti lehetőség mellett, ha az alapkamat 11,5%? Nyilván állampapírba, vagy bankbetétbe, vagy ilyen befektetésbe tenné a pénzét, és nem olyan üzleti vállalkozásokban kockáztatná a pénzét, amelyek kevesebb hozamot hoznak, mint ezek a pénzügyi befektetések.

Ezért mondták korábban, hogy a jegybanki alapkamat megöli a vállalkozásokat, mert Magyarországon relatíve kevés az olyan vállalkozás, amely ki tudja dolgozni akár a tulajdonosoknak, akár a befektetőknek az ilyen magas tőkearányos hozamot.

Ezért a Jegybank elkezdett kamatot csökkenteni, hogy újra elkezdje ösztönözni a vállalkozásokat. Nem tudom ki figyelte, de míg nálunk 3%-al emelték a Forint elleni spekulációk hatására a jegybanki alapkamatot, mindenhol máshol nyugaton csökkentették az ott amúgy sem magas alapkamatot. Minderről már egy korábbi post-ban írtam, amelyben kifejeztem megelégedettségemet a Jegybanki intervencióval kapcsolatban.

Na de akkor mi volt most ez az egész azzal, hogy a Jegybank kész közbeavatkozni a Forint védelme érdekében?

Vegyük először is sorra a problémákat, amelyekkel az MNB-nek meg kell küzdenie. Először is kaptunk a nyakunkba egy szép kis devizaválságot. Erről bővebben más blogokban, hírekben is olvashattatok. A lényeg az ezzel kapcsolatban, hogy az országok devizáinak/valutáinak egymás közötti árfolyamváltozása ugyanúgy a kereslet-kínálat hatására változik, aki látott már Marshall-keresztet, tudja miről beszélek.

Mindenesetre kifejtem ezt is egy kicsit. Tegyük fel, hogy az EU-ban előállítanak egy nap alatt 1 Millió Big Mac-et, amit 1 Millió ember naponta elfogyaszt. Továbbá tegyük fel azt, hogy 250-es árfolyamon áll a Forint/EUR, és az EU-ban 1 Euróért vesznek egy Big Mac-et. Tehát, ha a vásárlóerő ugyanakkora, mint nyugaton, (tehát feltesszük, hogy ugyanolyan "versenyképesen" termeljük a Big Mac-et, mint az EU-ban), akkor nálunk 250 Ft-ba kerül a Big Mac. Tegyük fel, hogy a termelésünk ugyanolyan arányban nőtt egy darabig, mint az EU-ban, tehát ha ők 5%-al termeltek több Big Mac-et, akkor mi is 5%-al termeltünk több Big Mac-et. Ekkor, alapesetben az árfolyamnak stabilnak kell maradnia. Tegyük fel azonban, hogy a Big Mac-ek száma alapesetben nálunk csökkenni kezd. Na ilyenkor van az, hogy ha egy EU-polgár átjön ide Big Mac-et enni, és azt találja, hogy az ő pénzéért itt csak egy fél Big Mac-et kap, akkor bizony az nem jó, hiszen odahaza ugyanezért a pénzért egy egész Big Mac-et kap. Tehát fogja magát, és elkezdi eladni a Forintját, hogy visszaváltsa szépen Ajró-ba, hogy szépen otthon egyen Big Mac-et. Ekkor, mintegy automatikusan, az, hogy az EU elkezdi eladni a Forintját az említett okok miatt, ez automatikusan gyengíti a forintot, és az árfolyamnak addig kell lejjebb mennie, amíg csak egy euróért nem kapni egy egész Big Mac-et itt nálunk is.

Na, ebbe az utóbbi okfejtésbe azért lehet, hogy néhányan belekötnének "igazi közgazdászok", de sebaj. Nagyjából így néz ki.

Ez utóbbi történik most tehát a magyar gazdasággal (egyrészt, a spekulációs és egyéb okokra most nem térnék ki). Vagyis a valutánk azért értékelődik le, mert a gazdasági teljesítményünk jobban esik, mint nyugati barátainké. Ennek okairól később.

Viszont azt még nem írtam le, hogy miért gáz az nekünk, hogy leértékelődik a valutánk? Ez alapvetően mondjuk kapásból 3 dolog miatt gáz.

Ad1: Mert azoknak, akik devizában adósodtak el, a házuk most a háromnegyedét éri annak, mint amikor megvették, ugyanakkor a hitelük jócskán megnövekedett. Ekkor a banki szabályzatok alapján egy idő után plusz fedezetet kell bevonni, amire sok adós képtelen lenne, ami ahhoz vezetne, hogy rengetegen nem tudnák kifizetni a lakáshitelüket, ezáltal még tovább csökkenne a lakások ára a nagy kínálat miatt, ami még több embernél váltaná ki ugyanezt a mechanizmust, és így tovább.

Ad2: Azért, mert ha a fenti mechanizmus sokáig ismétlődik, akkor a bankok is csődbe mehetnek.

Ad3: Azért, mert az államadósság igen nagy része szintén devizában áll fenn, amit így igencsak megnövel a nemzeti valuta gyengülése, ami pedig megnövekedett kamatterheket jelent az államnak, vagyis mégtöbb lesz a kiadási oldal szükséglete, mialatt az állam az adóbevételekből egyre kevesebbet várhat, főleg ha a gazdaság a már említett módon igencsak nem prosperál, hanem inkább fogja magát, és visszaesik.

A devizaválságot tehát kielemeztük. A jegybank ezzel ilyenkor annyit tehet, hogy felemeli az alapkamatot, hogy a nyugat elkezdje venni pl. az állampapírokat, vagy hogy valamilyen szinten itt fektessenek be a nyugatiak tőkét, hiszen akkor ők forintot vesznek, és nem eladnak, így az a forintot erősíti.

A másik dolog, ami nagy kockázatot jelent most, az az államadósság finanszírozása, amit jelenleg IMF és Világbank, valamint EU-s kölcsönökkel oldunk meg. Az állampapírpiac ugyanis jónéhány hónapja lefulladt, vagyis senkinek sem kell a magyar állampapír. Ez ugye azt jelentheti, hogy az állam fizetésképtelen lesz, vagyis nem tudja teljesíteni kiadásait. Ezt hívják államcsődnek. A jegybank kb. megintcsak annyit tehet, hogy kamatot emel.

Namármost, természetesen ez utóbbi dolgok sürgetőbbek per pillanat nekünk, mint az, hogy a vállalkozásokból kivonják a tőkét, és kevesebb kockázatot vállalnak a befektetők, hiszen utóbbi nem egyik pillanatról a másikra történik.

Tehát a jegybank egy dolgot tehet most, kamatot emelhet. Azonban mindezt megteheti azok után, hogy felvitte 11,5%-ra, majd elkezdte nagy ütemben csökkenteni, havi 0,5%-okkal, se szó, se beszéd?

Nem. A monetáris politikában sokan beszélnek arról, hogy egy jegybank feladatai közül ugyanolyan fontos kb. a kamatok emelése-csökkentése, mint a kommunikáció, ha ugyanis a jegybank csak úgy uk-mukk-fukk elkezdene kamatot emelni ismét, akkor az várhatóan igen nagy riadalmat keltene a befektetők között, hiszen egy nem kiszámítható jegybanknál mondhatni nincs is rosszabb.

Ezért tehát az MNB közlemény arról, hogy készek interveniálni a Forint érdekében. Előkészítendő a várható kamatemelést.yik az államhozyan lán annyit jelent, hogy a "szegényebb! a jöv, másrészt azért valljuk be, nem mindenkinek a 1%-aklyamatosan eml