Ez a post most Maris nénikről, Józsi bácsikról, Péterekről és Pálokról is szól. Meg a világválság Magyarországi vonatkozásáról is.

Mi is az a betét? - így szólna az első kérdés, ha a marsról jöttünk volna. Mindenki tudja, hogy mi az a betét: „Hát, odaadom a pízt a banknak, oszt három hónapig nem nyúlok hozzá, akkor ad kamatot…”.

Hát persze. Azt viszont már nem tudjuk, hogy mihez kezd a bank azzal a pénzzel. Bár arról talán lehet némi fogalmunk, hogy nem egy fiókba rakják, hogy aztán majd 3 hónap múlva elővegyék, hogy aztán a kasszás néni, vagy a bank automata hozzárakjon még plusz 20 Forintot a mi kis 50 ezer forint lekötött betétünkhöz.

Szóval ez tiszta sor. A Bank „forgatja” a pénzt. Mit is csinál vele? Mit jelent ez, hogy forgatja?

Hát ez azt jelenti kérem szépen, hogy a bank „kihelyezi” ezt a pénzt, hitelként. Na de hogyan? Maris néni párszázezer forintját, amit a temetésére meg az onokáknak rakott félre, odaadja egybe Péternek, akinek pont az a párszázezer forint kellett, azzal a feltétellel, hogy három hónap múlva - de egy fél perccel sem később – toldja meg a Maris néninek adott kamattal a pénzt, és úgy adja vissza. Hát peeeeeersze…

Ehhez nem kellene bank. A bank ugyanis – amint már mindenki rájött – tényleg ezt csinálja, Maris néni berakja a pénzt, Péter pedig kiveszi. Viszont nem olyan feltételekkel, mint ahogy az odafent le van írva.

Ugyanis bemegy Maris néni a bankba, és aszongya: „Kedveském, hát itt van ez a kis félretett pénzem, 300 000 Ft, de nem merem nagyon sokáig lekötni, hát lehet hogy mán holnap feldobom a pacskert, oszt a lyányom meg nem fér hozzá a pízhöz. Le lehet-é kötni maguknál 2-3 hónapra egy kis kamatér’ cserébe, mer akko’ itthagynám maguknál?”

Mellette meg bemegy Józsi bácsi is, aki aszongya: „No idefigyeljék kend bankoskisasszonyka! Itt van ez a 3 Millió Forint, ez az idei almatermésemnek a gyümőccse, tessék lekötni eztet nekem 5 évre!”

És bemegy másnap Péter is a bankba: „Jónapot kívánok! Szeretném beindítani a saját üzletemet, és ehhez szeretnék felvenni 2,5 Millió Forint személyi kölcsönt. Sajnos lakásom nincs, amit bevonhatnék, hogy jelzálog-alapú legyen, viszont az üzlet várhatóan annyi hozamot fog termelni, hogy ki tudom majd fizetni a törlesztőrészleteket. Ha meg az üzlet nem jön be, akkor is ott van még a keresetem, amiből pláne simán telik a törlesztőre. Tessék nekem 2,5 Millió Forint hitelt adni tehát, három éves futamidőre…”

Mit tegyen ilyenkor a bank? Ugye látjuk, hogy a három tranzakció nem egyezik sem összegben, sem futamidőben, sem nem ugyanaz a kockázata Maris néninek, sem Józsi bácsinak, mint a banknak. Ráadásul van a banknak 1000 darab Maris nénije, meg 500 darab Józsi bácsija, és van 800 darab Pétere. Valamint van még sok Pál is, aki csak a folyószámláján tartja a pénzt, és napi szinten kellhet neki a készpénz. Valamint a Maris nénik is cserélődnek, esetleg egy Maris néni kiszedi a pénzét a 3 hónap után, egy másik pedig ugyanakkor leköti.

Tehát azt mondhatjuk, hogy a Banknak rengeteg különböző igénynek kell megfelelnie, méghozzá időben és összegben is. Ezért mit csinál? Elkezd számolgatni.

Meghatározza például első körben, hogy milyen Forrásai vannak, ugyanis amit Maris néni és Józsi bácsi berakott hozzá lekötésre, az neki Forrás. Ezeknek a forrásoknak vannak költségei, hiszen ezek után a bank kamatot fizet, valamint van lejárata. Ezekből a bank számol – különböző matematikai-statisztikai trükkökkel – egy Átlagos Betétállományt, vagy készpénz állományt, valamint ezek átlagos költségét, és a Várható alakulásukat a jövőben!

Valamint kiszámolja azt is, hogy hány Pétere van, illetve lesz, akiknek hitelt adhat, és ezekre mekkora kamatot számolhat fel, valamint hogy mi lesz a várható kereslet összegben és lejáratban. Plusz még mindezek mellé van neki egy csomó Pál is, akiknek van ugyan betétjük, de hamar leveszik a számlájukról, magyarán a napi szintű Készpénzállományt is kiszámolják. És amikor mindezeket tudja a bank, akkor meg tudja mondani, hogy kinek milyen feltételekkel ad hitelt, kinek mekkora kamatot számíthat fel a betétekre, valamint hogy mennyi készpénzt kell tartania a banknak.

Ezeknek az alapja tehát mindig egy VÁRAKOZÁS a bank részéről, tudniillik, tudnia kell, hogy hány Maris néni és Józsi bácsi veszi ki a betétjét holnap. És itt jön képbe a betétesi roham.

Ugyanis ennyiből talán világos lett mindenki számára, hogy időben ezt a banknak folyamatosan kézben kell tartania, menedzselnie kell a pénzt, hiszen minden igénynek meg kell felelnie. Ehhez pedig az kell, hogy legyen egy folyamatos betétállománya a banknak, amit ő kihelyezhet hitelként, és a hitelekért kapott kamatból megfizethesse Maris néninek és Józsi bácsinak a beígért kamatot, valamint ezen felül még készpénzt is kell tartania.

Namármost Magyarországon nagy hagyománya van a betétnek, ezért a magyar bankok ilyen szempontból „jó” helyzetben vannak, el vannak látva ilyen jellegű forrással. Viszont ez azzal a kockázattal is jár, hogy ha pánik tör ki, és mindazok, akiknek betétjük van a banknál, megrohamozzák a bankot, hogy kivegyék a pénzüket, akkor a bank ezt nem fogja tudni kielégíteni, hiszen ehhez az kellene, hogy mindenki akinek hitele van, ugyanazon időpontban jelentkezzen a banknál a pénzzel, és azt ugye el tudjuk képzelni, hogy ez mennyire valószínű…

A mai magyar bankok helyzete azért stabil, mert el vannak látva betéttel, és nem tört ki pánik a betéteseknél, amire hálistennek eddig nem is volt okuk. Viszont ha pánik törne ki egy a bankoktól tök független dolog miatt, pl. mert az OTP részvényének az értéke leesik, ami, lássuk be, semmilyen hatással nincs az üzletmenetre, akkor a betétesek pánikja ÖNBETELJESÍTŐ JÓSLAT lenne, hiszen akkor AZÉRT menne csődbe a bank, MERT a betétesek kiveszik a pénzüket.

Tehát a tanulság az, hogy figyeljünk oda, miért tör ki pánik, és hol, mert pl. a tőzsdepánik közvetlenül nincs hatással arra, hogy egy bank mennyi hitelt helyez ki, mennyi betétet gyűjt, és mennyi haszna van ezeken, tehát az ÜZLETVITELRE közvetlenül nincsen hatása.

Jó, tehát ez rendben van. De akkor miért emelték fel a betétgaranciát 13 Millió Forintra?

Mint a korábbi post-okban már leírtuk, a hitelezési válságot bizalmi válság generálja többek között. Ugyanis ha bizony egy banknak éppen nincsen annyi készpénzállománya, akkor általában nem a magáéhoz nyúl, hanem a máséhoz, inkább aszongya azótépének hogy: „adjámá nekem 2 Milliárd Forintot, mer nekem kell holnapra, mer lejár egy csomó betétnek a futamideje, és nincs most ennyi kp-m, de holnapután visszaadom abból, amit a hitelek után kapok törlesztőrészletet, oké?”

És akkor azótépé aszongya hogy: „Rendbe’ van, itt a 2 Mrd. Forint, de akko holnapután kérem vissza!”.

Na, ez a Bankközi Piac, és ez állt most le. Ez most egyrészről azt jelenti, hogy ha a bankok továbbra is működni akarnak, akkor nem szabad annyi hitelt kihelyezniük (OTP-s és MKB-s hitelmoratórium), másrészről azt jelenti, hogy ezek után nagy szüksége van a bankoknak arra, hogy a betétek benn maradjanak, ezért pedig hajlandóak magasabb kamatot fizetni. Harmadrészt meg viszont ahhoz, hogy ne menjenek csődbe bizonyos pánikok és ÖNBETELJESÍTŐ JÓSLAT-ok miatt, meg kell nyugtatni az embereket afelől, hogy BIZTONSÁGBAN van a pénzük. És erre egy Állami reakció volt az, hogy a bent hagyott betétekre mostantól nagyobb garanciát vállal az állam.

Magyarán, ha neadjisten csődbe megy egy bank, ahol betétként volt a pénzem, akkor állambácsi azt mondja, hogy ő bizony ezt most kifizeti neked, egészen 13 Millió Forintig.

Korábban is volt ilyen, de csak 6 Millió Forintig, és ott volt egy 10%-os önrész is, ami szintén megszűnt.

Tehát a lényeg az, hogy most akinek bent van betétje egy banknál, ha 13 Millió Forintnál kevesebb, vagy pont ennyi, akkor az állam odaadja nekünk ezt a pénzt, ha az adott bank becsődöl. Ha 13 Millió Forintnál több pénzünk volt bent, akkor 13 Millió Forintot kaphatunk vissza.

Ez a lépés tehát minden körülmények között a betétesek bizalmának visszaállítását szolgálja.